Johanna ​"egészen átlagos" keresztyén szellemű családban nőtt fel. A belső békességet keresi, de azt nem a keresztyénségben, hanem az iszlámban találja meg. Szülei kétségbeesésére csatlakozik egy muzulmán társasághoz, és tevékenyen kiáll új hite mellett. Johanna egy hithű muzulmánhoz megy feleségül. Valódi szeretet és Allah iránti odaadás köti őket össze. Két fiuk születik. Néhány év múlva Johanna élete mélységes válságba kerül, melynek révén végül rátalál a Jézus Krisztusba vetett hitre. Szabadulást és békességet él át. Izgalmas, hiteles beszámoló. Sokan felteszik a kérdést, hogy a keresztyénség miért csak vallás, és nem annyira életforma, mint az iszlám. A válaszhoz közelebb visz, ha meggondoljuk, hogy a keresztyénség, amikor engedélyezett, majd államvallássá lett, a Római Birodalom ezer év alatt kialakult jogrendjét (és sok külsőségét) átvette (annak hátrányával is). Az iszlám pedig ebben a tekintetben tiszta lappal indult –, a vallással együtt alakult ki a jogrend, így az életforma is. Az iszlámban nem játszódott le a reneszánszhoz, majd a felvilágosodáshoz hasonló, a szekularizációt (világiasságot) eredményező folyamat.